Na sziasztok babák!♥
Most már rendszeresebben fogom hozni a részeket ígérem! Köszönöm megint a vissza jelzéseket, nagyon jól estek!:) Most nincs más mondani valóm nagyon, remélem ez a rész is tetszeni fog, ezzel a résszel nagy fordulatot fog venni a történet!:) Jó olvasást , várom a véleményeket feltétlen!
Puszi: Betti♥
.....................................................................................................................................
*Emily szemszöge*
Aki az SMS-t küldte nem
más volt mint Hanna. Kíváncsian olvastam bele az üzenetébe.
„Em!
Bocsánatot szeretnék kérni, hogy ha megbántottalak! Ha érdekel,
hogy miért voltam ilyen goromba nyugodtan keress fel. Nagyon
bűntudatom van. Kérlek ne haragudj. Puszi: Hanna.”
Nagyon jól esett, hogy írt. Mosolyogva eltettem a telefont. Szegény
mit hihet miért nem jöttem iskolába? Hisz mindig ott vagyok, és
ha beteg vagyok akkor is írok neki. El sem fogja hinni, hogy mi
történt. És ma már fel sem tudom keresni, mert haza kell menjek
anyu miatt. Francba. Talán elenged, ha szépen kérem.
Amilyen gyorsan csak tudtam, haza rohantam a szakadó esőben.
Persze, hogy teljesen eláztam. Anya tiszta rémülten meredt rám,
mikor beléptem a tiszta lakásba.
– Emily! – sikoltott. – Te jó ég! Leöntöttek egy vödör
vízzel?
Összeráncoltam a homlokom. Persze elképzelhető, majd az utcán
hazafelé menet jön pár barbár ember és leönt vízzel. Ez anya
logikája.
– Nem anya. Csak szakad az eső – motyogtam, majd elindultam a
lépcső felé.
– Szakad? – nézett ki az ablakon. – Jé, tényleg! Úgy el
voltam foglalva a készülődéssel, hogy észre sem vettem! Na jól
van, menj gyorsan öltözz át! Nehogy megfázz!
Úgy látszik, hogy az átkéredzkedést, átkel tegyem a ruhaváltás
utánra. Mielőtt még ideérnének a vendégek, és meg nem
állapítanák, hogy milyen bizarrul nézek ki. Ázott ruha, és haj
amiből csöpög a víz. Perfect. Gyorsan felrohantam a lépcsőn,
mivel emeletes házunk volt, én laktam fent. Amit nagyon szerettem,
mivel tágas tér jutott nekem, külön fürdőszobával. És ott a
saját szobám amit rendkívül imádok. Lila falak, amiket
poszterek, és képek díszítettek. A fotókon a barátaim, és én
szerepeltünk. A padló parkettából volt amin egy lila szőnyeg
terült el. Igazság szerint a lila volt az egyik kedvenc színem és
a kék. De vissza térve a szobámra. Nem volt túl sok cucc benne.
Egy íróasztal, és az ágyam, egy laptop, meg egy kis hangszóró.
Ja plusz a ruhásszekrényem, és egy nagy ablak, ami nagy fényt
adott a szobának. A TV a nappaliban volt, ahol legtöbbször apa
szokott tespedni popcornnal a kezében. De ehhez képes cérna
vékony. Nem tudom, hogy csinálja, bár a családunk alapból vékony
testalkatú. Hamar átöltöztem, és miközben lefelé siettem, már
hallottam, hogy pár vendég megérkezett. A nappaliban voltak, ahol
minden -féle édesség hevert az asztalon, és bor. Páran már azt
itták. Bevetettem a kényszer mosolyom, mintha örülnék, hogy itt
lehetek, és oda sétáltam anyuhoz. Most, vagy soha.
– Ó, és itt is az emlegetett leányzó! – kiáltott fel anyu,
mikor észre vett. Mindenki felém fordult, én meg kínosan
elmosolyodtam. Mindenki egyesével odajött kezet fogni, már azt sem
tudtam hova kapkodjam a fejem.
– Anyu! – fúródtam át a tömegen, mikor végre mindenki
üdvözölt. Alig fértem oda, mivel egyre többen érkeztem meg, én
meg nem voltam valami felhőkarcoló. 17 éves létemre lehettem
körülbelül 165 cm.
– Anya! – bújtam át valaki karja alatt, közben próbáltam
nem kiverni a boros poharat a kezéből.
– Hát nem szuper lett ez a parti? – mosolygott vidáman anyu az
egyik kolléganőjére, majd mikor látta, hogy én is ott állok,
felém fordult. – Mondd drágám!
– Átugorhatok gyorsan Hannához? Összekaptunk egy kicsit, és
beszélnem kell vele – néztem rá könyörgően.
– Nem drágám, most nem mehetsz, milyen illetlenség lenne! Hisz
vendégek vannak itt!
– Csak egy kicsit, amúgy is már mindenki látott, nem én vagyok
a középpontja a partinak!
– Azt mondtam, hogy nem és kész. Vita lezárva. Menj fel a
szobádba, és tanulj.
De utálom mikor ilyen. Dühösen elindultam fel a szobámba, ahol
végre csend és nyugalom volt. Felkel menjek facebookra, hogy
megírjam Hannának, hogy nem tudok átmenni. Gyorsan előkaptam a
telómat, de nem volt Net. Mi van? Anya kinyomta a wifit! Ezt nem
hiszem el! Mindig ezt csinálja, ha berág rám! Aj, most azt fogja
hinni Hanna, hogy haragszom rá. Muszáj elmennem hozzá!
Kivételesen, most kikel szökjek úgy, hogy ne vegye észre anyu.
Könnyű dolgom lesz, hisz sokan vannak. Gyorsan felkaptam egy
esernyőt, majd lesiettem a lépcsőn. Megkerestem a szememmel
anyut. Épp egy férfivel csevegett. Háttal állt nekem. Tökéletes!
Lehajtott fejjel kisiettem a nappaliból, és kiléptem a házból.
Az eső még mindig szakadt, szóval használnom kellett az ernyőt.
Gyors léptekkel elindultam Hannáékhoz. Nagyon megörült nekem,
mikor odaértem hozzájuk.
– Emily!!!!! –
ugrott a nyakamba boldogan.
– Szia –
mosolyogtam rá.
– Gyere be –
invitált be a házba. – Azt hittem már el sem jössz.
– Tudod, anya kicsit
feltartott – magyaráztam, miközben felindultunk a szobájába. –
Így is el kellett lógjak otthonról.
– Komolyan? Nem
kellett volna!
– Nem lényeges –
legyintettem. – Anyukád nincs itthon? Tesód?
– Anyu bevásárolni
ment, tesóm meg bent zenét hallgat. Tudod a szokásos.
Eléggé fáradtnak, és
kialvatlanak tűnt. Aggódó arccal nézett rám.
– Miért nem jöttél
ma suliba?
Na, és most jön a kínos
rész. Fogalmam sincs, hogy milyen kifogással állhatnék elő, de
azt hiszem neki nem kéne hazudjak. Eléggé sok ideje ismer, és azt
hiszem észre venné, ha nem mondanék igazat. Nagy levegőt vettem,
majd félve ránéztem.
– Drewval voltam –
nyögtem ki nagy nehezen.
Barátnőm szeme
kétszeresére tágult.
– Hogy mondod? Te?
Drewval??
Nem feleltem. Pár
másodperces csönd után nagy nevetésben tört ki.
– Ez nem vicces! –
mérgelődtem. – Kényszerített!
Ezen a mondatomon még
hangosabban kezdett el röhögni.
– Kényszerített?? –
hahotázott.
Dühösen elkezdtem neki
ecsetelni a történteket. Azt, hogy eldobott a suliba, és hogy
beakadt az öv, a suli újságosok, a tánc óra stb. Azt is
megemlítettem neki, hogy mikor hozzám ért Drew, teljesen
elvörösödtem.
– Komolyan? – vágott
gondolkodó arcot. – Tetszik neked Drew?
– Tessék? –
háborodtam fel. – Szó sincs róla, csak nem számítottam arra,
hogy így letapiz!
– Em, ez nem számít
tapizásnak – vigyorgott rám.
– De! Már te is
kezded? – kapkodtam levegő után.
– Nem kezdek semmit,
de Drew csak segített a lépésben.
Farkasszemet néztem
Hannával, de végül ráhagytam. Akkor is tapizás volt és kész.
Nem értem miért védi hirtelen ennyire Drewt. Ő is tudja, hogy
utálni való egy gyerek. És még egoista is.
– Tetszik neked –
csóválta meg a fejét nevetve. – Vannak csodák.
Azt hittem ott ütöm le.
Nagyon szeretem Hannát, de mikor ilyeneket tud össze zagyválni, akkor ki
tudok akadni.
– Hanna, kérlek ha
tetszene nem tagadnám – forgattam a szemem.
– De Drew esetében
más – szedett elő egy gumi cukrot, és azt kezdte el nyammogni.
– Igen, mert ő nem
érdekel. Mert egy bunkó pöcs. És beképzelt.
– És szép szemű, jó
képű – tette hozzá Hanna.
– Veled mindig őszinte
vagyok. Elmondanám hidd el, de az, hogy tetsszen az lehetetlen.
– Jól van – dobott
nekem egy gumi macit. – Egyél.
Megkönnyebbülten
felsóhajtottam. Végre abbahagyta. Néha sok hülyeség tud rájönni. Megettem a gumi macit amit rám dobott. Hmm milyen adakozó.
Kaptam az ötvenből egyet.
– Tényleg, mit
szerettél volna mondani? – jutott eszembe amiért igazából ide
jöttem.
Jókedve azonnal el is
szállt. Elkezdett mellettem fészkelődni, majd végül, neki
kezdett.
– Apa és anya
elváltak – nyelt nehezen. – Tudom, hogy nem együtt éltek, mert
apu külföldön dolgozik, de akkor is nagyon fáj.
Alig hittem a fülemnek.
Most már megértem, hogy miért volt a napokban ilyen ingerült. Én
meg rá sem kérdeztem. Rémes vagyok!
– Igen, gondolom, de
miért nem szóltál? – néztem rá szomorúan.
– Nem akartalak ezzel
terhelni – harapott bele ajkába, hogy vissza fogja a sírást.
Szemei megteltek könnyekkel.
– Tudod, hogy sosem
terhelsz – karoltam át, majd megöleltem.
– Tudom, de Emily
annyira félek – potyogtak a könnyei. – Mi van ha már soha
többé nem láthatom aput?
– Látni fogod! Hisz
szeret téged!
– Biztos?
– Egész biztos.
– Akkor jó – fújta
ki az orrát. – Köszönöm Em! Te vagy a legjobb barátnő!
– Bármikor
számíthatsz rám.
***
Nagy lelkizések után,
hazaindultam. Nem figyeltük sajnos az időt szóval számíthatok
arra, hogy anya üvöltve fogad. De jó...
Félve nyitottam ki a
bejárati ajtót. Reménykedtem, hogy nem
vette észre, hogy eltűntem, de ma sajnos nem rám ütött a
szerencse. Anya ahogy betettem a lábam a lakásba, lekevert egy nagy
pofont, ami olyan gyorsan ért, hogy a lendülettől le zuhantam a
földre.
– Nem megmondtam, hogy
nem mehetsz el?! – kiabált dühösen. – Szégyent hoztál rám!
Az ütés helyét fogtam
az arcomon szótlanul, miközben próbáltam vissza fogni a sírást.
– Takarodj fel a
szobádba most! Ezt holnap lerendezzük!
Semmi kedvem nem volt egy
percnél sem tovább itthon maradni. Felpattantam, és azzal a
lendülettel kifordultam a házból. Hallottam ahogy utánam üvölt,
de nem érdekelt. Rohanni kezdtem, ahogy a lábam bírta. Ilyenkor
annyira elegem van mindenből. Könnyeim megeredtek, és erős
sírógörcs jött rám. Nem hiszem el, hogy soha nem tud megérteni.
Szomorúan sétáltam a sötét utcán. A szemközti házból
kihallatszott a dübörgő zene, gondolom buli lehetett.
Elkeseredettségemben gondolkozás nélkül bementem. A látvány
undorító volt. Majdnem minden sarokban smárolt egy csaj és egy
srác. A táncparketton pedig a részegségtől szinte dülöngtek az
emberek. Elsétáltam a pultig, majd kértem egy erős italt, amit
fel is hajtottam azonnal. Nem sok telt el, mire érezni kezdtem a
hatását. Sosem rúgtam be még, de hát mindent el kell kezdeni.
Dülöngélve kisétáltam a házból, közben éreztem pár kanos
srác pillantását rajtam. Az utcákon már alig járt ember, de én
már nagyon úgy éreztem, hogy ott dőlök ki. Befordultam az egyik
legközelebb álló házhoz, majd lefeküdtem a fűre. Sosem éreztem
magam még ennyire csövesnek. Nagyot sóhajtottam, majd éreztem
ahogy elnyom az álom...
***
Nem tudom, hogy mikor
ébredhettem fel, de éreztem, hogy még nem múlt el az ital hatása.
Még mindig olyan jó kedvem volt, nem éreztem semmi keserűséget.
Ezek szerint nem sokat aludhattam. Viszont az is feltűnt, hogy egy
házban vagyok egy kanapén. Lassan felültem, és kisétáltam a
konyhába. Egy elég ismerős alak járkált egy szál gatyában. Csoszogásomra azonnal megfordult. Drew volt az. Hmm most ő is
megteszi. Szórakozni akarok! Elegem van az életből!
– Szóval felébredtél?
– vigyorgott rám perverzen, és végig mért. – Látom, még
mindig be vagy baszva egy kicsit.
Lassan oda tántorogtam
hozzá, majd ráestem, mivel alig bírtam egyensúlyba tartani magam.
Átkaroltam a nyakát, majd elkezdtem puszilgatni az említett helyen.
– Hm nagyon jó
illatod van – motyogtam a fülébe.
– Hát cica neked nem
nagyon – kuncogott. – Bűzlesz az alkoholtól.
Eltolt magától, majd
kisétált a konyhából.
– Hova mész? Várj
meg! – siettem utána, amennyire tudtam.
– Jézusom, így még
idegesítőbb vagy mint józanul – huppant le a kanapéra, és
bekapcsolta a Tv-t.
Beleültem az ölébe,
majd belenéztem mogyoróbarna szemeibe. Látszott rajta, hogy jót
szórakozik rajtam. Felvonta egyik szemöldökét, közben perverzen
vigyorgott.
– Veszel nekem egy
faszlámát? Tudod olyan csillámosat – nevettem, és bevetettem a
boci nézésem.- Láttam egyet az udvaron.
– Én is – nézett
rám nevetve. – Pont itt ül az ölembe.
– De ha én faszláma
vagyok akkor te is – piszkálgattam a haját.
– A jobb példányból
– vigyorgott. – Nézd ezt a testet.
Lenéztem a hasára, majd
végig simítottam a kezemet a kockáin, mire felsóhajtott.
– Csókolj meg –
suttogtam, és közelebb hajoltam hozzá.
– Valahogy jobban
tetszik mikor be vagy rúgva – vigyorodott el kajánul, és
közelebb húzott magához.
Pár mili választott el
attól, hogy megcsókoljon, mikor egy középkorú nő sietett le a
lépcsőn.
– Drew! – kiáltott
fel dühösen, majd lehámozott az említett személyről.- Azt
mondtam, hogy vigyázz rá, nem azt, hogy essél neki!
– Nyugi anya nem volt
semmi – forgatta a szemét. – Amúgy is ő támadott le. Bár nem
is csodálom... Ellenállhatatlan vagyok.
– De ez a lány be van
rúgva, azt sem tudja mit csinál! Felelősség teljesnek kéne
lenned!
– Mondom, hogy nem
történt semmi!
Amíg ők nagyban
veszekedtek, felsétáltam az emeletre. Három szoba volt,
valamelyikbe benyitottam. Nagyon
fáradtnak éreztem magam, ezért levetődtem a francia ágyra, és
pár perc múlva megint álomba merültem.
***
Reggel fájó fejjel
keltem. Az ital hatása már kiment a szervezetemből, de nagyon másnaposnak éreztem magam. A legidegesítőbb, hogy semmire nem emlékszek. Csak
annyira, hogy ittam. És utána kiesett minden. Tényleg hol vagyok
most? Körül néztem. Ez tuti nem az én szobám. Lassan felkeltem,
majd kisétáltam a szobából. Lent a földszinten két ember
sustorgott. Gyorsan lesiettem. Mikor megpillantottam Drewt, azt
hittem ott fordulok fel. Azonnal észrevett, én meg elindultam gyors
léptekkel az ajtó felé, de ő gyorsabb volt, és elkapta a karom.
– Eressz el –
sziszegtem. – Nem tudom, hogy kerültem ide, de most azonnal
távozok.
– Azt hiszem sokkal
kedvesebb voltál mikor nem voltál józan – vigyorgott pajzánul.
Csak most pörgött le
előttem, hogy mit tehetett velem, hogy nem voltam magamnál. Te jó
ég...
– Mondd azt, hogy nem
történt semmi tegnap – motyogtam ijedten.
Megvonta a vállát
mosolyogva.
– Kis vadóc voltál –
vigyorgott. – Nem is tudtam, hogy van ilyen oldalad is.
– Ugye mi nem... –
nyeltem nagyot.
– Szeretkeztünk? –
fejezte be a mondatom. Meglepett a szóhasználata.
Bólintottam.
– Ki tudja mik lettek
volna, ha nem szól közbe anya.
– Mit csináltam??
– Azt akartad, hogy
megcsókoljalak.
– Fúj –
fintorogtam.
– Tegnap nem így
gondoltad. Azt is mondtad, hogy jó illatom van. Bár nem tagadom,
igaz is.
Na jó eddig bírtam a
társaságát. A lényeg, hogy nem történt semmi, és
megnyugodhatok. Tegnap nem tudom, hogy mi volt velem, de nem szoktam
csak így berúgni. Anya nagyon felhúzott. Ah tényleg, mit kapok én
ha most haza megyek. Te jó ég. Inkább elmegyek mama régi házához.
Tudniillik, hogy mama már jó pár éve meghalt, és az a ház jó
pár éve lakatlanul áll ott. Azt hiszem, jobb lesz ha inkább oda
megyek.
– Szia Drew –
köszöntem el, majd kiindultam a házból, át az udvaron.
– Szia Em – köszönt
vissza. – Vissza várunk!
Azt hittem, most fordulok
vissza, és felpofozom, de hallottam, ahogy nevetve visszamegy a
házba, és becsapja az ajtót. Szóval késő. Nagy levegőt vettem,
és elindultam mama házához. Egy puszta közepén van a lakása, ami
tanya szerű. Bár két emeletes, de akkor is. Régen nagyon sokat
jártunk oda anyuval, mikor még élt a mami. Nagyon szép ház volt. Jó bő fél órás séta
után megérkeztem. Jó volt ennyi év után újra látni.
Kinyitottam az ajtót, ami nagyot nyikorgott. Hát igen elég régi
már. Azonnal szembe találtam magam az emeleti lépcsővel, de
először a földszinten szerettem volna szétnézni, ezért ott
kezdtem el a „túrámat”. Az előszoba szerűség azonnal a
konyhába vezetett. Alig volt már benne valami mama halála után,
de a konyhapult, és a konyhaszekrény azért még ott állt porosan.
És az aszalt se hagyjuk ki. Nem volt semmi érdekes sem, de azért
vissza idézte a régi emlékeket. Ezen a szinten már csak egy
nappali volt szóval felindultam a lépcsőn. Azonnal mama szobájába
vettem az irányt. A falai még mindig nem koptak el, szép sárgák
voltak. Az ágya még mindig ott állt, a ruhásszekrényével
együtt. Könnyes szemekkel kinyitottam a szekrényt, és kivettem a
benne lévő pár ruhát, ami itt maradt. Mindig is csodáltam mamát,
mert mindig olyan fitt volt, és boldog. Sosem panaszkodott, mindig
pozitívan állt hozzá mindenhez. Ő volt, és lesz is mindig az
egyik nagy példaképem. Nagy ruha nézés közepette, megakadt a
szemem egy dobozon a szekrény sarkában, azzal a felirattal, hogy:
„Nyisd ki”. Eleget tettem az utasításnak, és belenéztem
a dobozba. Egy kis napló volt benne. Kíváncsian kivettem. Látszott
rajta, hogy nagyon régi már, és használt. A lapjai is már sárgák
voltak. Kinyitottam, és megpillantottam mama írását. Sok-sok
írását. Nem is tudtam, hogy naplót vezetett... A napló elejére
lapoztam, mire kiesett egy kis lapocska belőle. Felvettem és
elkezdtem olvasni:
„Drága unokám,
Emily!
Tudtam, hogy vissza
fogsz nézni hozzám. Azért is hagytam itt ezt a kincset neked. Igen
lehet, hogy nem tudod, hogy miről beszélek épp, de engedd hadd
magyarázzam meg. Ez a napló egy kincs amit a kezedbe tartasz. Nem
egy átlagos napló. Ebben az életem olyan titkos részei vannak
leírva, amit csak én tudtam és a férjem. Most már te is tudni
fogsz róla. Érzem, hogy már a halálomon vagyok, és úgy
gondoltam itt az ideje ezt megosszam veled. Van a dobozban még egy
nyaklánc is. Ezt én viseltem, tudod minden nap rajtam volt.
Kérdezted is még kicsiként, hogy miért van rajtam mindig, mire
csak annyit válaszoltam, hogy „Fontos nekem ez a nyaklánc.” Ez
így is van, de nem is tudod, hogy mennyire. Emily, drágám, nem
tudod, hogy milyen erő lakozik ebben a nyakláncban, és benned. És
ahogy bennem is lakozott. Lehet, hogy nem fogod nagyon érteni, de
egy idővel megfogod. Egy szóval te vagy a soros utánam. Te vagy a
kiválasztott. Hadd fejtsem ki: Az országot veszély fenyegeti. Van
egy úgynevezett drága kő, ami segítette az országot, hogy a rend
és a béke, az élet rendje meglegyen. De pár évvel ezelőtt, ezt
a drága követ ellopták. Azóta kiderítették, hogy ki, de rajtad
a sor, hogy vissza szerezd. Nincs sok időd. Tudom, hogy kell neked
majd segítség. Több üzenetet is elrejtettem, de nem a házban.
Különböző helyeken. Ezek majd segíteni fognak. Tudom, nem
mondtam sokat, de a többi üzenetben, meg fogod tudni, mi is ez a
kő, és mit jelent az országnak. Egyelőre ennyit mondhatok. Apropó
a nyakláncot hordanod kell mert ez véd meg. Ha az ellenség a
közelben van vörösen fog világítani, és izzani. Emily! Ez halálosan komoly! Az ellenség keress téged! El
akarnak fogni! Tudják kivagy, Tudják, hogy veszélyt jelentesz
nekik. Légy óvatos! Puszi: Mama.”

Nagyon jó lett siess! :) ❤
VálaszTörlésKöszii Dzsenim, igyekszem a következővel!:)♥ Örülök, hogy tetszik:3
TörlésNagyon jó lett szörnyen ügyi vagy *-* várom a kövit pusziii :* 💙
VálaszTörlésKösziii Timi *--* Nagyon izgultam, hogy mit fogtok hozzá szólni :) De akkor megnyugodtam♥ Sietek a kövivel :3 Puszii♥
TörlésNagyon jó! Siess 😃
VálaszTörlésKöszönöm Lisa☺♥♥ Sietek , örülök, hogy tetszett♥
TörlésTe jó ég!!Imádom!!Siess nagyon a kövivel puszi :)
VálaszTörlésJááj Nikim *-*♥♥♥ Naon örülök, hogy tetsziik:3 Nagyon sietek *-* Pusziii♥
TörlésNagyon jó lett. Siess a következővel
VálaszTörlésKöszönöm Bogii sietek:)♥
TörlésNos Betti, egész jó volt a rész, örülök az újításoknak, és annak, hogy több leírást raktál bele mint az útóbbi néhányba. Bár kicsit sok volt a szóismétlés néhol, és nem értem, hogyha berúgott és másnap nem emlékezett semmire Emily, akkor hogy tudta ezeket leírni?
VálaszTörlésKicsit furcsa az új helyzet, és az ellenségre világítós nyaklánc a Hobbit c. filmet juttatja eszembe azért jó volt, és örülök hogy nem ilyen unalmas romantikus maszlag lesz a történeted :D
Összefoglalva: perfekt, csak vannak benne kijavításra váró hibák :)
Zsolti :)
Nos Zsolti huh hol is kezdjem:3 A szóismétléseket majd kijavítom, igen az most volt kicsit mert siettem már nagyon a résszel :) És Emily azért nem emlékezett semmire, mivel annyira berugott:) De mikor ez történt azért tudta, hogy ki kicsoda de mivel be volt rúgva jó kedve volt és akkor már mindegy volt neki :D De másnap nem nagyon emlékezett mivel tegnap berugott. :D M1 xD ÉS amugy nem láttam még életemben a Hobbitott ez teljesen saját kitaláció:3 Azért örülök, hogy tetszett:3 És tudom, még pár helyen javítanom kell:3 De köszönöm ☺♥ Puszii♥
TörlésUristen ez nagyon joo rész volt a kedvenc reszem az h elmegy lelkizni 😍😍😍siess a kövivel 💖💖
VálaszTörlésKöszii Mariim örülök, hogy tetszett sieteeek a kövivel pusziii♥♥♥
TörlésNee váltson át sci-fi be:c imádom amugy <3
VálaszTörlésNeem fog nyugii :3 Csak máshogy ezt az üzit nem lehet megfogalmazni:p Örülök, hogy tetszik♥♥
TörlésNagyon jó!!!! Mikor jön a kövi?
VálaszTörlés:-) :-D
Koszonom nagyon aranyos vagy *-* nemsokarra jon a kovi sietni fogok vele :3 pusziii :* <3
TörlésNagyon jóó :) Eléggé váratlanul ért ez a hirtelen fordulat (a levéllel) de ettől vált még izgalmasabbá. :) Várjuk a kövit! :) Puszi, B. :) <3
VálaszTörlésBellàm !*-* Nagyon orulok h nem okoztam csalodast ezzel a fordulattal!:) Sietek a kovivel pusziii :* <3
Törlés